KEZDETEK KEZDETE
°Dani szemszöge°
Már rég láttam a testvérem, Niallt.Leszerveztem egy találkozót a közeli focipályán, ahova magammal vittem Alex-t is a legjobb barátnőmet.De ezzel nem voltam egyedül hisz Niall is hozzta Louist és Zaynt is.
Amikor megláttam Niallt egyből a nyakába ugrottam.
-Niall úgy hiányoztál!-mondtam hatalmas mosollyal az arcomon és szorosan öleltem.
-Te is nekem húgi!- majd visszaölelt,és el sem engedet addig amig Louis közbe nem szólt:
-És mi nem is kapunk ölelést??-kérdezte hatalmas vigyorral az arcán...
-Hát persze hogy kaptok!-mosolyogtam rá és adtam egy nagy ölelést neki és Zaynnek...aztán ezt a sorozatot megismételtük Alex-vel...
-Mit szólnátok egy kis helyszinhez illő barátságos focimeccshez?-kérdezte Alex.
-Mi benne vagyunk!-mondták egyszerre.
Két csapatra oszlotunk: Dani, Alex, Zayn és az ellenség pedig Louis és Niall...
-Én a kaput stopolom!-mondtam mire a kapuba futottam.
-Oké de mi kezdünk!-mondta Louis ravasz mosollyal az arcán.
Minden egész jól ment a mi csapatunk állt nyerésre mig Louis nem találta el a csuklómat mire én a földre rogytam és elkezdem el játszani, hogy ''Úgy fáj ,nagyon fáj ''... Mire Niall:
-Ez olyan Louisos!-erre mindannyian felnevettunk.
-Minden rendben?-jött oda Louis aggodó tekinttel Persze!-mondtam-De azért tényleg nagyon fáj.Ha lányokkal játszol akkor lehetnél finomabb.-mosolyodtam el.
-Akkor beviszlek a kórházba!-mondta tele szeretettel és törödéssel Niall.
-De annyira nem is fáj!-mondtam ''nem viszel te sehova'' tekintettel az arcomon.Erre a három fiú felkapott és betuszmákolt a kocsiba.